Főoldal
Hírek
A szövetség
Jogi háttér
Kalózkodás
Szerzői jogi kézikönyv
Letöltés
Linkek
GY.I.K.
Kontakt
Médiafigyelő

dr. Musinger Ágnes, a MAHASZ ügyvezető igazgatójának írása a Magyar Narancs 2005. május 5-i számában

Muraközy Balázs: Ingyenebéd című cikkével (XVII. évfolyam 14. szám) kapcsolatban lenne néhány általános és több, a cikk megállapításaira vonatkozó konkrét észrevételem.

Általánosságban csak annyit jegyeznék meg, hogy egy cikk megírását megelőzően érdemes lenne a cikk témájáról alaposabban tájékozódni, mert akkor nagy valószínűséggel kevesebb tárgyi tévedés kerül az elkészült publicisztikába. Ez természetesen csak abban az esetben fontos, ha az újságíró tájékoztatni óhajtja az olvasót valamiről és nem csak indulatokat kíván gerjeszteni.

Mindenekelőtt egy dolgot szeretnék leszögezni: a szerzői jog legrégebbi és máig legfontosabb intézménye az ún. copyright, miszerint a műről csak az alkotók engedélyével és jogdíj megfizetése mellett lehet másolatot készíteni. Ez az intézmény tette és teszi ma is lehetővé, hogy a szellemi termékek alkotói hozzájussanak munkájuk ellenértékéhez. Ezen alapelvhez, főszabályhoz képest a magáncélra történő másolás csak kivételt jelent és csak abban az esetben megengedett, ha ezt a kivételt az adott ország törvénye kifejezetten, nevesítve elismeri. A magyar Szerzői Jogi Törvény ilyen, mégpedig a nyolcvanas évek óta. Igaz, csak mára vált a magáncélú másolás olyan tömegessé a technika fejlődésének köszönhetően, hogy ötször-hatszor több másolat készül az otthonok, iskolák, vagy munkahelyek falai között, mint a CD vagy kazetta gyártó üzemekben.

A cikkben leírt megállapításokhoz, azok cikkbeli sorrendjében haladva a következőket fűzném hozzá:

1. Igen szellemes a harisnyára kivetendő jogdíj ötlete, de az analógia eléggé sántít. Az üreshordozó importőrök által fizetett díj ugyanis nem szankció vagy valamifajta átalány pénzbüntetés egy későbbiekben talán elkövetendő bűncselekményre tekintettel. A magáncélra történő másolást a magyar Szerzői Jogi Törvény megengedi (tehát az nem illegális!), de azzal a feltétellel, hogy a magáncélra történő másolás miatt a szerzők, előadóművészek, kiadók oldalán kiesett jogdíj illetve egyéb bevételeket, egy a jogdíjnál jelentősen alacsonyabb mértékű, viszont minden üres hordozóra megfizetendő díjjal kompenzálni kell. Ez a konstrukció kicsit inkább a gépkocsi felelősségbiztosításra emlékeztet: mindenkinek fizetnie kell, aki rendelkezik gépjárművel, pedig nem mindenki okoz közúti balesetet. Ad absurdum elképzelhető, hogy egyes CD-író berendezéssel rendelkező állampolgárok csak saját anyagot másolnak, míg mások csak és kizárólag szerzői jog által védett alkotásokat. A piackutatási adatok szerint azonban a megkérdezettek szinte mindegyike másol ezt is, azt is, de elsősorban és túlnyomó többségében szerzői jog által védett alkotásokat.

Szintén piackutatási adatok szerint a 2003. évben hazánkba importált 27 millió írható CD-nek és audio kazettának (kihalóban lévő formátum) egyébként kevesebb mint tíz százalékát használják az emberek saját anyag másolására, a többire szerzői jog által védett zenét, filmet, üzleti vagy játékszoftvert másolnak. Összehasonlításképpen: az 1998. évi adatok szerint 500.000 körül volt a teljes írható Cd import. Öt év alatt tehát meghatvanszorozódott az importált írható CD-k mennyisége. Ezt a robbanást nyilvánvalóan nem a magyar állampolgárok saját dokumentum gyártási és másolási kedvének fellángolása okozta.

Az üreshordozó jogdíj intézményének alternatívája a magáncélú másolás lehetővé tételének eltörlése. Ebben az esetben nem kellene üreshordozó jogdíjat fizetni, viszont még magáncélra sem lehetne másolatot készíteni. Ebből a jogi megoldásból az is következne, hogy aki mégis engedély nélkül készít másolatokat magáncélra, az megsérti a Szerzői Jogi Törvényt és kimeríti a a Btk. Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése elnevezésű törvényi tényállását. Az angol szerzői jogi törvény például nem ismeri el a magáncélú másolás intézményét, így ott magáncélra sem lehet másolni és üreshordozó jogdíj sem létezik.

2. Nem a hangfelvétel kiadók harcolták ki a magáncélú másolás fent ismertetett intézményét, sőt a magáncélú másolások törvényi kivételének elismerése és tömegessé válása éppenséggel alaposan megrázta a hanglemezkiadást.

Azt, hogy mennyire jól járnak a jogosultak ezzel a megoldással, azt könnyen kiszámolhatjuk: ha egy kiadó többszöröz egy Cd-t, akkor minimum 214 forint jogdíjat (forrás: Artisjus 2005. évi jogdíjközleménye) fizet a szerzőnek és legalább ugyanennyit az előadóművésznek. Ez összesen minimum 428 forint jogdíj másolatonként. És akkor még a kiadó egyéb ráfordításairól nem is beszéltünk. Ha az állampolgár saját kezűleg készít másolatot akkor másolatonként 44 forint díjat fizet. A díjnak egyébként egynegyedét, a kezelési költség levonása után körülbelül másolatonként 9 forintot kapnak a kiadók. Óriási üzlet! A hangfelvétel kiadás, mint üzletág virágzásának biztos és szemmel látható jele, hogy az utóbbi években drasztikusan visszaesett a piaci forgalom, az új megjelenések száma, a kiadók már sem az új kiadványok reklámozására, sem emberi erőforrásra nem tudnak költeni, tömegesek az elbocsátások, leépítések.

A zeneszerető állampolgár persze nagyon jól jár, hiszen a hanglemez piaci árának körülbelül egy huszadáért megszerezte egy CD teljes anyagát, meg az importőr is jól jár, hiszen szép haszna van minden eladott írható Cd-n. Csak azok nem járnak jól, akik létrehozták a lemásolt zenéket, filmeket.

3. Az üreshordozó jogdíjak rendszerét a cikkíró állításával ellentétben senki sem tervezi átalakítani Magyarországon. A digitális jogkezelő technológiák (DRM) felhasználását valóban vizsgáljuk Ezek a módszerek azonban épp arra irányulnak, hogy a jogtulajdonosok képesek legyenek kontrollálni alkotásaik felhasználását, és hozzájussanak az őket megillető jogdíjakhoz. Ezek a technológiák azonban csak a digitális médiumok (Internet, mobil telefonok) esetében alkalmazhatók.

4. A postakocsi/vasút hasonlat is rendkívül szellemes, csak az a baja, hogy szintén sántít. Nem az a probléma ugyanis, hogy a az iparág nem halad a korral és még mindig postakocsin szeretné szállítani az utasokat, hanem az, hogy míg az emberek a postakocsi szolgáltatás (analóg lemezek) díját kifizették, addig a vasút esetében (digitális hanghordozók) úgy döntöttek, hogy nem fizetik ki a jegy árát, miáltal a személyfuvarozás, mint üzletág összeomlik. A hangfelvétel kiadók az általuk előállított HANGFELVÉTELEK és nem műanyag korongok értékesítésében érdekeltek, azaz a hordozó íipusától és a felhasználás formájától függetlenül szeretnék befektetésük ellenértékét megkapni. Bármilyen csúnya dolog ez a haszonelvű szemlélet, mégis a jelenleg működőképesnek tartott gazdaságok mindegyike ezen az alapon működik. Valamint a tulajdon tiszteletben tartásán, amivel bizonyára a cikk írója is egyetért, ha a saját tulajdonáról van szó.

5. Még egyszer: az üreshordozó jogdíj nem jogsértési átalány ahogyan a cikk írója gondolja, hanem egy megengedett felhasználási módra tekintettel fizetett jogdíj átalány. Ebből következően a cikk írójának további fejtegetései az ártatlanság vélelméről értelmetlenek.

6. A tulajdonjog és a verseny kapcsolatáról írt kis eszmefuttatás annyira briliáns, hogy én azt hiszem, nem is értem. Eddig úgy tudtam, hogy verseny és tulajdon nem egymást kizáró vagy egymást gyengítő tényezők és hosszú évszázadok óta jól megférnek egymás mellett. Sőt a versenytörvények éppen arról szólnak, hogy a versenytársaknak a verseny közepette is be kell tartaniuk bizonyos szabályokat, ilyenek például, hogy egymás üzleti titkait nem illik kifürkészni, esetleg a versenytárs termékét utánzó megtévesztő külsővel piacra dobni árucikkeket vagy éppenséggel dömpingárakkal tönkretenni a piacra igyekvő kisebb versenytársakat. A cikk szerzőjének véleményével ellentétben a gazdasági hatékonyság, sőt még a "társadalom érdekei" sem szokták felülírni a "tulajdon szentségét", leszámítva azt az esetet, amikor az illető ország a kommunizmust építi nagy erőkkel.

7. Az üreshordozó jogdíjakat csak akkor lehetne a valóságos felhasználásnak megfelelően felosztani, ha minden egyes másolatról adatot szolgáltatnának azok készítői. Ez jelenleg megvalósíthatatlan ötletnek tűnik.

8. Szélessáv és kiadók. Na ezt már tényleg nem értem. Miután a cikk írója kifejti, hogy a szélessáv elterjedésében elsődleges szerepe van az illegálisan, tehát az alkotók engedélye nélkül elérhetővé tett zenék és filmek letöltéseknek, ezt írja: "Miközben az állam különféle intézkedésekkel és jelentős összegekkel támogatja a szélessáv elterjedését, a lemezkiadók rendszeresen igen kellemes összegeket vághatnak zsebre." Azt nem fejti ki Muraközy úr, hogy mit várna el ő ehelyett a kiadóktól: mondjanak le az üreshordozó díjról, mivel szerinte ez az oka annak, hogy lassan jut el a szélessáv az állampolgárok otthonába (ezt még talán ő sem gondolja komolyan) vagy esetleg az üreshordozó jogdij bevételekkel a kiadók támogassák a szélessáv és ezzel a zenék illegális felhasználásának minél szélesebb körű elterjedését?

Örömmel látjuk, hogy milyen sokan járnak jól a szerzői jog által védett alkotások díjmentes - bocsánat "akciós áron" történő - megszerzéséért folyó össznépi játékban: házi CD írók, írható CD gyártók és importőrök, fogyasztók, szélessáv szolgáltatók. Sőt még a mobil szolgáltatók is, hiszen újabban az illegálisan elérhetővé tett alkotások letöltéséért még fizetni is kell, méghozzá SMS útján! Mégis azok tűnnek a haladás és az össztársadalmi boldogság pénzsóvár kerékkötőinek, akik az egész össznépi játék finanszírozói és kárvallottai: szerzők, előadóművészek, kiadók.

A cikket olvasva egyébként nekem is támadt egy ötletem: szerintem az újságíróknak kifizetett honoráriumok miatt túl drágák az újságok és emiatt sokak nem jutnak hozzá létfontosságú információkhoz. El kéne tehát törölni az újságírói honoráriumot, de legalábbis alaposan csökkenteni (mondjuk a huszadára). Az így megtakarított költség lehetővé tenné az újság árának jelentős csökkentését, ami igen előnyös a társadalom számára. Hadd legyen az írott szó és nemcsak az írott zene mindenkié!


Tisztelettel:

Dr. Musinger Ágnes
Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége

<<< vissza a médiafigyelőhöz

FŐOLDAL | HÍREK | A SZÖVETSÉG | JOGI HÁTTÉR | KALÓZKODÁS | MÉDIAFIGYELŐ | LETÖLTÉS | LINKEK | GY.I.K. | KONTAKT

©2005-2011 - Pro Art | Impresszum